Ez egy kis történet. Remélem tetszeni fog. 

 Házi dolgozat:

Az életem

Kedves, tanárnő! Ez a lapot azért írom, mert ön azzal keseríti meg életemet, hogy a mindennapi gondok mellett még erre a nyomorult levélre is oda kelljen figyelnem. De nehogy megsértődjön, ezt nem bántásként írom, csak egyszer kétszer a tanár is belegondolhatna, hogy a diákoknak is van magán élete, amivel ugyanúgy elfoglaltak, mint bármely felnőtt. Ráadásul egy tizenhat éves tinédzser lány nem biztos, hogy egyáltalán leakar írni bármit is. Nos, ha már tényleg feladta ez a levélírást, akkor írok pár sort. Hogyha önnek ez okoz boldogságot.

A nevem Kaszt Dorka, és mint nemrég említettem tizenhat éves vagyok. Budapesten élek, ezt nem részletezném, ha még is kíváncsi rá úgyis bent van az irataim között. Van három testvérem egy bátyám és két húgom. Most már elég kevés családban, de az enyémben a szüleim nem váltak el, sőt nagyon boldogok együtt, néha már túlságosan is. Bátyám már végzett a gimnáziumban és ezek után úgy döntött lecseréli családját haverjaira, nem mintha neheztelnék rá tuti én is ezt fogom csinálni, főleg, hogy két húgom a kibírhatatlannál is kibírhatatlanabb. Pedig nem is ikertestvérek. Az egyikük tizenkettő, a másik, pedig tíz éves. Van még egy macskám, aki engem, vagyis úgy gondolom, hogy nagyon szeret, nem úgy, mint húgaimat, akiket ki nem állhat. A neve Ketchup, egy kisebb incidens miatt lett ez a neve. Még mi a csudát írjak? Egy lakóházban élünk, ami öt emeletes és mi a negyediken lakunk. Az egyik szomszédunk vérbeli rocker, ami számomra nem jelent gondot, mivel nagyon szeretem a rock zenét, csak a másik szomszédunk már kevésbé. Egy rendmániás házaspárról van szó, akik mindenben a tökéletességre törekszenek. Egyszer voltam náluk vendégségben és nem engedték, hogy leüljek, mert, hogy gyerek vagyok és összefogom mocskolni az Angliából hozatott bőrszéküket. Nem is értem, hogy ezek után, miért akadtak ki azon, hogy én és bátyám egy kicsit „szépítettünk” a széken. Azóta egyszer sem voltam náluk, de őszintén, szólva nem is érdekel. Minél kevesebbet voltam rendmániáséknál, annál többet voltam a másik szomszédomba. Ahol, ugye rocker lakot. Végül össze jöttünk, és ne mondja majd, hogy túl nagy a korkülönbség, mert csupán három év van köztünk. Ő első éves egyetemista én meg másodikos gimnazista vagyok, ez azért még nem a világ vége.

Remélem tetszett a levelem és, ha lehetséges ezek után értelmesebb házi feladatot adjon a diákjainak. Megértését köszönöm.

Kaszt Dorka